Hova is néz? Valószínűleg a tükörbe, de a tekintete mintha átfogná a közelit és a végtelent. Talán a Krisztushoz való hasonlóság sem lehet véletlen.
Ha nem tudnánk, hogy ő a világhírű német festő, akkor is megállapíthatnánk, hogy ez az ember sokat tudhat, sokat akarhat, mindig tudja, mindig tudja mit akar, és biztos benne hogy el fogja érni. Munkával, alkotással. Sikeres? Egyértelműen látszik rajta, hogy igen, de az is, hogy nem szerencselovag.
Büszke? Igen, de visszafogottan. Gazdag? Igen, azzal együtt igényes is, jól látszik rajta. Csak a gazdagsága miatt lehet ilyen magabiztos? Egészen biztos, hogy nem.
Életpályája akár tananyag is lehetne a mai kor menedzserei számára. Magyarországról származó apjától tanulta az ötvösséget, majd saját akarata szerint festészetre váltott, tanult és képezte magát hazájában, külföldön élete végéig fejlődni akart. Gazdag és megbecsült polgárrá vált, miközben művészi munkája mellett számos társadalmi kötelezettségnek is eleget tett. Festészetével és egész életével szüntelen az igazi és nemes értékeket kereste. Pályafutása alapján kétségtelen, hogy megvalósította saját eszményképét, amit korábban így fogalmazott meg: "a szabad, az ereje és tudása alapján dönteni képes, önmagáért és embertársaiért felelős személy."
" A huszadik századot három, politikailag igen fontos fejlődés jellemezte: a demokrácia fejlődése, a vállalatok hatalmának a növekedése és a vállalati propaganda megerősödése, amely megvédi a vállalati hatalmat a demokráciától." /Alex Carey - ausztrál közíró/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése